Geológia

Um el Ma

Természeti csoda a Líbiai-sivatagban. Az Um el Ma nevű tavacskát rétegvíz források táplálják, mely körül egy apró, de annál lenyűgözőbb oázis jött létre.

Aletsch-gleccser

22 km-es hosszával Európa legnagyobb jégára a Berni-Alpokban található Aletsch-gleccser (Svájc).

Flowerpot island

A „Virágcserép-sziget, avagy eredeti nevén  Flowerpot Island a Huron-tó kanadai oldalán egy alig 2 km2 területű lakatlan szigetecske, ám a partokat díszítő különleges sziklatornyai rengeteg turistát vonzanak.

Cirque of Unclimbables

A kanadai Északnyugati területeken 30 ezer km2-en elterülő Nahanni Nemzeti Parkban törnek az ég felé a Cirque of Unclimbables fantasztikus gránitcsúcsai, melyek még a legjobb sziklamászókat is alaposan próbára teszik. A gránit fiatalabb vulkanizmus eredménye, de az izzó kőzetolvadék nem érte el a felszínt , csak benyomult az idősebb üledékekbe. A hegyek kiemelkedésekor a puhább üledékek az erózió áldozatául estek, az így "kitakaródott" sziklákat később a jég formálta tovább.

Valley of Fire

A Nap fényében vörösen izzó homokkő formációk, ameddig a szem ellát. Ez a Las Vegastól 80 km-re fekvő Valley of Fire (azaz Tűz-völgy) State Park, a bizarr sziklaszobrok birodalma. A 150 millió éves kőzeteket a Föld belső erőinek komoly előkészítő munkája (a rétegek gyűrődése, majd a terület kiemelkedése) után az erózió „vésője” vette kezelésbe. A repedések mentén beszivárgó csapadékvíz, a szél és a téli kemény fagyok repesztő hatása alakította ki a táj mai arculatát, s formálja napjainkban is.

Szentbékkállai ingókövek

A turisztikai irodalom kőtengernek is nevezi ezeket a nagy sziklatömbökből álló kőhátakat. A Káli-medence szélein, Salföldtől Kővágóörsig s onnan a Kis-Hegyes-tűig húzódik egy vonulata, de a legszebb és legépebben megmaradt kőhát Szentbékkálla mellett található. A pannon kor tengerének megszilárdult homokturzásai ezek, melyeket a szél a későbbi korok folyamán (főleg a pliocén kor sivatagi szele) bizarr formákra kipreparált.

Mobius Arch

A némileg teáskannára emlékeztető Mobius Arch több más, változatos akalú sziklaformációval együtt a kaliforniai Alabama Hills vonulatának látványossága. A 90 millió éves gránit legömbölyített, hatalmas kőzsákokat formáló tömbjei mellett több tucat természetes sziklaívet is láthatunk itt – ilyen a Mobius Arch is - , melyek főként napfelkelte és napnyugta idején szolgáltatnak kiváló témát a fotósoknak.

Kata Tjuta

Az emberek többsége Olgák néven ismeri, de 2002 óta hivatalosan is az őslakók által használt Kata Tjuta („sok fej”) azoknak a hatalmas, dóm alakú hegyeknek az elnevezése, amelyek Ausztrália szívében emelkednek. A 36 kőkupolából álló, konglomerátum anyagú képződmény mintegy fél milliárd éve alakult ki, egyidőben az innen 25 km-re található Uluruval (mely egyébként érdekes módon más kőzetből, földpátban gazdag homokkőből áll). A sziklák a 900 millió éve kiformálódott Amadeus-medence déli részén magasodnak. Hosszú időn keresztül üledékfelhalmozódás folyt ebben a medencében, többször borította tenger is, majd nagyjából 500 millió éve az Amadeus-medence üledéksora meggyűrődött és kiemelkedett, így hegységek jöttek létre. A hegységeket az erózió erősen lepusztította, ennek következményeként vastag kavicsrétegek halmozódtak fel az egyre alacsonyabbá váló hegyek környezetében. Egy újabb tengerelöntés üledékesora a durva kavicsanyagot konglomerátummá cementálta. A következő hegységképződés meggyűrte és magasba emelte a Kata Tjuta konglomerátum anyagát, a fedő puhább rétegek pedig erodálódni kezdtek. A környezet lassú, de állandó lepusztulása miatt a Kata Tjuta és az Uluru is egyre jobban kiemelkedett a tájból, és ez a folyamat ma is tart.
Mindkét sziklaképződményt alacsony napállás mellett, tehát napfelkeltekor és alkonyatkor érdemes leginkább fotózni, ilyenkor ugyanis szinte izzani látszanak a gigantikus kőhátak.

Giants Causeway

55-60 millió éves vulkáni működés eredménye a Skócia nyugati partjai mentén található Belső-Hebridák szigetsorához tartozó Staffa. Az apró sziget teljes egészében bazaltból áll, és ahhoz a hatalmas platóhoz tartozik, amely az Atlanti-óceán északi részének felnyílásakor szakadozott részekre, és amely az észak-írországi – ezen oldalon már bemutatott - Giants Causeway-t is létrehozta. A lávaöntő tevékenység egészen különleges formákat produkált, amelyeket aztán a partok mentén az abrázió alakított tovább. A hol ívesen hajladozó, hol függőlegesen álló bazaltoszlopok rengetegébe a hullámok romboló ereje barlangokat vésett. A legnevesebb a Fingal-barlang, melyet a zeneszerző Felix Mendelssohn tett híressé. A komponista 1829. augusztus 7-én hajózta körül a szigetet, és a háborgó tenger látványa, valamint a barlangban süvítő szél földöntúli hangja olyan maradandó élmény volt számára, melynek a Hebridák-nyitány megalkotására ihlette.

Hang Son Doong

Néhány éve kutatók a vietnami Hang Son Doong-barlangban hihetetlen természeti csodára bukkantak. A hatalmas méretű geológiai képződményben egy egész világ rejtőzött, folyókkal és dzsungelekkel, legtágasabb részébe akár egy negyvenemeletes felhőkarcoló is könnyen beférne. A barlangrendszer a Phong Nha-Ke Bang Nemzeti Parkban található, és bár korábban sokszor próbálták feltárni titkait, ezt a szakaszát csak 2010-ben sikerült feltérképezni. Az 5 kilométer hosszú, 200 méter magas és 150 méter széles terem elnyerte a világ legnagyobb barlangterme címet, megelőzve az eddigi csúcstartó malajziai Sarawak-barlangot.